A nyomtatás már a nyolcadik században ismert volt, méghozzá az akkori Kínában. Ekkor készült valószínűleg az úgynevezett Gyémánt szútra. Egyesek szerint akkoriban már papírpénzt is nyomtattak már. Ez is egy bizonyítéka annak, hogy már akkor is voltak nyomdai tevékenységek Kínában. A nyomtatás első formája elég kezdetleges volt, abból állt, hogy egy fa lapot befestékeztek, majd rátettek egy papírlapot, és egy kefével, ami semmiképp nem volt nedves. Majd a papírlap hátulját elkezdték simítani. Már ezekben az időkben is próbálkoztak fából különféle betűket kifaragni, de nem túl nagy sikerrel. Különféle fahengerekkel is próbálkoztak, melyeket kisebb terjedelmű nyomtatásoknál használtak. Itt az aláírásokra és a hirdetményekre kell gondolni. A technika tovább fejlődött, így az 1040-es években feltalálták azt a szerkezetet, ami külön-külön mozgatta a nyomóelemeket. Ekkor találta fel Guttenberg is a nyomdagépét, melyet öntéssel készített, és kiégette. Ami érdekesség ebből az időből, hogy már ekkor is készítettek öntött betűket, viszont a rengeteg változatos betű miatt, ez a módszer igen sok akadályba ütközött.
Guttenberg találmányának köszönhetően elkezdtek elterjedni a nyomtatott könyvek, melyek egyre nagyobb példányszámban készültek. Elkezdték használni az öntőformát, mely állítható méretű volt, minden oldal alján matricával, ami az éppen aktuális betű negatívja volt. Guttenberg aranyművesként is dolgozott, így már jóval az ideje előtt használta a patricát, ami arra volt jó, hogy különféle ékszerekbe bármit bele lehessen ütni. Az újdonságoknak köszönhetően elkezdték tevékenységeiket a nyomdák, és megkezdődtek a több példányos kiadványok nyomtatása. Így a nyomdaipar hatalmas és gyors fejlődésnek indult, és elkezdték a kézi szedésű gyártást.