Mi a vers? Ha beütjük a kérdést Google-keresőbe, számtalan definíció és magyarázatok sora jelenik meg a számítógép képernyőjén. Olyanok például, hogy: A versek olyan mű, amelynek hangzásbeli kötöttsége van, azaz ritmusa. A ritmus: szabályos ismétlődés, azonos vagy hasonló hangzás időközönkénti ismétlődése, visszatérése. A Vers, költészet, művészet, a költő alkotóművész, aki a tollával és szóképekben festi le élményeit, érzéseit. Mi a vers a szerzőnek, például nekem? Ezt a kérdést nem nagyon boncolgatják az úgynevezett szakértő sem. Esetleg, ha szerencséje van, a tehetséges költőnek, felteszik a kérdést író-olvasó találkozón, vagy uram bocsá’ könyvbemutatókon. Ha egyáltalán eljut oda a szerző, és ha még elég pénze is van rá, hogy megjelentessen, szigorúan saját kiadásban könyvet. De hát szerzőnek lenni úgy, hogy nem olvassák a műveit, milyen érzés? Olyan, mintha a festőművész alkotásait elzárnák egy szekrénybe és nem lenne kiállítás belőlük. Szerencsére vannak irodalmi oldalak, ahol közzé lehet tenni a mai szerzők műveit, szerencsés esetben véleményezik az olvasók. Ebből lehet meríteni a további alkotásokhoz, a versíráshoz.